Kibeszélő, mert így sokkal könnyebb

Többen megszidtak, mert eltüntem, és mivel szerették olvasni gondolataimat, így hiányoztam nekik. Köszönet érte! A tudat, hogy van, aki szívesen elidőz gondolataim felett arra sarkall, hogy folytassam a blogolást.

Eltűnésemnek ter,észetesen oka volt/van. Hatalmas kezdeményezésbe kezdtünk hasonló gondolkodású barátaimmal, és ez a szabadidőm elég nagy részét leköti. És óriási lehetőséget nyitott is meg egyben. Hogy mi is ez a vállalkozás – majd később és részletesen beszámolok, most egyenlőre egy friss tanfolyami élményemet osztom meg Veletek.

Hétvégén “Angyal I.” tanfolyamon vettem részt. Már egész kicsi gyermekkoromtól vonzottak ezek a csodálatos teremtmények. Nagymamám meséit hallgatva szívesen álmodoztam az angyalok világáról. Bölcs Nagyikám nem csak az angyali rendeket ismerte jól, hanem sokat mesélt arról is, hogy az anygalok mindig segítségünkre vannak, csak kérni kell őket. Meséi szerint az őranygal mindig ott van velünk, és segíti az életutunk beteljesülését. Hogy egyszerű asszonyként honnan volt ennyi bölcselet benne gyermekként nem érdekelt, később erős vallásos nézetének tudtam be. A hétvégi angyaltanfolyam azonban ráébresztett arra, hogy Nagymamám ezeket az információkat, amelyekre oly szívesen tanította unokáit sokkal mélyebbről és messzebbről hozza magával. A tanfolyam végén ráébredtem arra, hogy gyermekszemmel csodásnak hitt meséi nem mesék, hanem valóságban gyökeredző, megélt történések.

Az angyaltanfolyamon Atlantisz angyalairól tanultunk, illetve elsajátítottuk azokat a módszereket, amelyekkel közvetlen kapcsolatot tudunk kialakítani az Élő Isteni fénnyel. Mindenkinek vannak angyalai, akik segítenek abban, hogy az életfeladatul kapott feladatainkat teljesíteni tudjuk. a tanfolyam során megtapasztalhattuk a szellemlények erejét – ehhez először egy már nem élő szerettünk energiáit, majd az őrangyalunk energiáit, és végül Rafael arkangyal energiáit tapasztaltuk meg. A kétkedés azt hiszem a tanfolyam részvevőiből egyből elillant, miután érzékelte a három energia eltérését. Hihetetlen élmény – csak ajánlani tudom mindenkinek!

Szóval, az Angyalok velünk vannak és segítenek nekünk. Igaz, ez a segítség nem jön csak úgy – kérni kell. Esetükben különösen igaz, a “néma gyermeknek anyja sem érti szavát” elmélet. Kapsz segítséget, csak kérned kell! Ez a lényeg. És persze nem teljeülhet minden kérés. Csak olyan dolgot szabad kérni, amely sem rád, sem többi embertársadra nézve nem veszélyes, és az életfaladatod teljesítésében sem hátráltat. Ha ilyen kérést találsz, bátran kérhetsz, az Angyal jön, és segít. Persze nem biztos hogy azonnal, lehet, hogy eltelik a kérésed és a teljesítés között egy kis idő – de ennek oka, hogy az angyalok szférájában nincs tér és idő.

Ha többet akarsz tudni olvasd el Eckard Strohm könyvét az Atlantisz angylairól. És ha lehet, iratkozz be egy angyaltanfolyamra – megtapasztalhatod a béke, a szeretet erejét.

Mint tudjuk a lemeznek és az éremnek mindig két oldala van. De nem csak nekik, hanem azoknak az emberi kapcsolatoknak is, amelynek legalább két szereplője van. Janikovszky Éva – lám, megint Őrá hivatkozom - humoros, ugyanakkor elgondolkodtató könyvet alkotott ezekből a történetekből a “Lemez két oldala” címmel. (Érdemes elolvasni – kellemes a hasznossal: jól szórakozol és mellette rengeteget tanulsz – és olykor magadra is ismersz a lemez egyik, majd másik oldalát olvasva.)

Két felsőfokú tanulmány után – a lemez egyik oldalát már jól ismreve – felkérést kaptam a kibocsátó egyetememtől, hogy óraadóként működjek közre a végzős hallgatók elméjének csiszolásában. Megtisztelő, egyben óriási felelősséget jelentő felkérés! Arról nem is beszélve, hogy ezzel varázsütésre átkerültem a lemez másik oldalára – és ellenkező oldalról szerezhetek új benyomást. Mivel a téma igazán szívemhez közelálló – Családtervezés, szexuálkultúra – így igent mondtam a felkérésre és megkezdődött életem egyik nagy kalandja.

Könyvtározás, anyaggyűjtés – muszáj felkészülni, hiszen a hallagtó szeret kérdezni, és az oktató nem igazán kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem tud választ adni. Így tekintélyes irodalmat halmoztam fel otthon, és faltam a téma “nagyágyúinak” írásait. A fejembe kavargó gondolatokból aztán összeállítottam egy tematikát – ezt meg kell küldeni az egyetemnek, hiszen a kurzus nevén, a számonkérési formán és a kreditértéken kívül az egyetem nem ad mást – az oktató szadasága eldönteni, hogy mit és milyen módszerrel oktat majd. Viszont az előadás tematikáját, a kötelező irodalmat (oldalszám szerint) és az ajánlott irodalmat meg kell küldeni elővéleményeztetésre. Ezt, ha elfogadja a tanszékvezető, felteszik a netre, ahol már a hallgatók is hozzáférhetnek, hogy előzetesen képbe kerüljenek, hogy adott kurzuskód alatt milyen témával töltik meg a fejüket. Mivel a tematika nagyon jónak bizonyult – így újabb nehézség: hogyan lehet ennyi információt három órára lerövídíteni… Nem kevés fejfájás – elvétel, hozzáadás, “iderakom és odarakom” akció keretében sikerült összehozni, és lepróbálva pont három órára leszűkíteni az anyagot. Készen állok - laptop, projektor – indulás az egyetemre!

Az előadás nagyszerűen sikerült. Végig láttam és éreztem az érdeklődést, a figyelmet! Hihetetlen ott állni a katedrán  -  olyan érzés, amikor végre kézzelfogható gyümölcsöt termett a sok átvirrasztott, tanulással töltött óra. Elvileg fél hétkor kellett végeznem – hiszen szünetet nem tartottam, és előbb is kezdhettem az előadásomat – de senkit nem zavart, hogy fél nyolckor még javában beszélgetünk – és próbáljuk egészségfejlesztő szemmel nézni a szexuálitaást. Azt, hogy hol és hogyan rontjuk el a gyermekink nevelését – hogyan tesszük előre tönkre a szexualitásukat. Megbeszéljük, hogy ahhoz képest, hogy a lányok első menstruációja 9-12 év között következik be, ehhez képest az iskolába szervezett keretek között -un. egészségnevelés keretében – a témáról csak 7-8. osztályban hallanak. Szerencsés az a kislány, akinek édesanyja kicsit járatos a témában, és időben felkészíti a lánykáját, hogy az ne ijedjen meg az első folt meglátása során… És természetesen ez igaz a fiuk nedves álmára is…

A hallgatóim figyelme, tisztelete mögött éreztem azt is, hogy valahol “felnéznek” rám. És végül, az előadás után ki is mondták – hogy olyan hihetetlen a számukra, hogy tavaly még végzős hallagtóként anyagot próbáltak tőlem kérni, hogy sikeresen teljesítsék az adott félévet, most meg itt állok szembe velük, és az iskola egyik legjobb előadását hallgatták… Amikor arról beszéltek, hogy ez új erőt ad nekik, hiszen most már látják, hogy van értelme tanulni, hiszen ez velük is megtörténhet…
Jó volt érezni azt, hogy az oktató hite, tudása erőt ad, és szemléletet formál. Igaz ennek nyomasztó felelőssége is van, de ha valamit jól csinálsz, akkor nem lehet baj. Erről szól Kazinczy jótanácsa, ami életem jelmondata is:

“Jót, s jól! Ebből áll a nagy titok…”